A mai, modern ollók már minden tekintetben felülmúlják a klasszikus, elavult példányokat. Épp ezért fontos ismernünk a saját ollónk anatómiáját, felépítését, hogy a lehető legkisebb erőkifejtéssel tudjunk dolgozni.
Egy modern olló ma már konvex (domború) külső vágóéllel rendelkezik, mely konkáv (homorú) belső éllel párosul: ez a kialakítás minden vágótechnikát megkönnyít, könnyebbé teszi a kéz és a kar munkáját. A két konkáv penge találkozásakor „harapó” formát vesz fel. Ez az egyedi forma, és ezek a tulajdonságok megengedik, hogy az élező szakember pengeélesre polírozza az olló éleit.
Ahhoz, hogy mindez létrejöjjön, kemény, jó minőségű japán acélra van szükség. Az európai, puha acélból készült ollóknak számos hátrányuk van: könnyen kopnak, az anyag nem enged meg olyan mértékű megmunkálást, mint a japán acél, ráadásul zajosak, hangjuk zavaró lehet. Ezt az anyagot teljesen más módszerrel munkálják meg, mint a puhább acélt, így nyílik lehetőség az előbb említett, modern megoldásokra. A japán acélt csiszolással és finom polírozással alakítják pengeélesre, az európai acéllal azonban ez a technika nem lehetséges: ha elérték a minimális vastagságot, vágással alakítják ki az éleket, az eredmény pedig egy jóval tompább felület. A minőségi olló szempontjainak tökéletesen megfelel a Kiepe Prémium „bambusz” pengéjű olló. Folytatjuk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése